öszintén szólva nekem a smiths korszak beli és a solo karrierje során az introducing morrissey-vel bezárólag készült koncertfelvételek (amikböl hál' Istennek rengeteg megvan, ritkaságokkal megspékelve) nagyobb élményt nyújtanak, mint ez az éra.
úgy zeneileg, mint az egész dinamikáját tekintve engem nem lehet meggyözni róla, hogy ezek a produkciók megközelítik a régieket. ö is öregszik, ez tény, amit elfogadok, de egész öszintén nem jön be túlzottan. lesz még lehetöség úgyis.